Egy rég elfeledett barátságra!
Erdélyben jártam a hétvégén, ahonnan Te származol. Eszembe jutott, Gherla. Nem is tudom hogyan is emlékeztem rá, de eszembe jutott, megláttam a térképen, nem is volt olyan messze...
Aztán eszembe jutott a levél, amit még magamnak írtam azzal kapcsolatban, hogy bármi is történjék, keresselek fel, még ha meg is szakadt a barátságunk, akkor is, mert a múltat nem sodorhatja el semmiféle rossz érzés. Főleg nem félreértés vagy hülyeség. (ezt 14 évesen írtam...magamnak) De nem kerestelek. Nem mentem el a találkozóra sem, ami 2014. január 21-én lett volna, gondolom Te sem voltál ott (hiszen külföldön vagy). Pedig megígérted, hogy egy csokor vörösrózsával vársz majd a sarkon. Névnapi csokor.
De látod, az ígéretek nem jelentenek semmit. Te most már egy másik országban élsz. Nem vagyok benne biztos hogy erre vágytál, de egy örökké bolygó vándorló lélek lakik benned, még az is lehet, hogy egyszer hazatalálsz.
Ha mégis meggondolod magad, én beszélnek Veled, hozzád.
Férjhez megyek, és te nem tudsz róla, nem leszel ott. Aztán pedig ma Veled álmodtam, de Te köszönni sem akartál és elfordultál tőlem.