RadnótiM.
"Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tűnő tünemény."
megtanulnék zongorázni csak hogy belőlem jöhessen...
csak te lépkedsz fel s alá...
AKIT MOST KERESEK
Hogy hideg voltál, mint a krémek.
Ez maradt meg abból a nyárból.
Mondataid árnyékába húzódni,
mintha egy fa tövébe.
Meg a nyomáskülönbség,
amitől a lélegzetből sóhajtás lesz.
A gondok, ahogy üres bádogdobozokként
zörögtek a mellkasodban.
Azt hiszem, összekeverlek az emlékeddel.
Ha hozzád akarok érni,
át kell nyúlnom az időn,
mint egy tükrön.
Akkor voltál az,
akit most keresek.
Biztos...
"Ha nem tudod, hol vagyok
vannak fent csillagok, nézd.
Keress majd, és biztos találsz olyat,
mi rád is lenéz."
FL - hessteganyaknapja
"Azt mondják az idő az egyetlen dolog, ami végtelen. Szerintem a valódi szeretet is ilyen. Huszonhat év telt el azóta, kisfiúból apává értem, de legbelül ugyanaz az az ovis szív dobog. Hogyan is foghatnának ki rajtunk holmi évtizedek, hiszen a kapocs, ami köztünk van, abból a világból ered, ahol nincsen idő, sem tér.
Nem tudom milyen érzés lehet anyának lenni, nekem ez a kiváltság nem adatott meg. Ősi hatalom a tiétek, ezt soha ne felejtsétek el. Mert egy apa ott lehet a gyermeke mellett, támogathatja, szeretheti mindennél jobban, de csak Ti vagytok képesek életet adni neki. Ti tápláltátok őt a véretekből és a Ti szívetekkel forrt egybe az övé. Nem tudom mit rejt egy édesanya szíve, ezt a titkot csak Ti ismerhetitek, de a legnagyobb ajándék a tiétek, nekünk pedig Ti vagytok. "
FL.
K.S. ismét
"
A kislányunk egyszer kitalálta, hogy felemás zoknit fog viselni. Kérdeztem, miért. Azt mondta, mert így nyuszi is, meg kutyus is lehet a lábán. Aztán úgymaradt. Mármint a felemás zokniság.
Aztán elsős lett. Várta az iskolát, a tanulást - az Állati küldetésnek köszönhetően már többet tudott a tasmán ördögről, mint én, betűzgetett, számolt.
Egy reggel a kiborított zoknik felett üldögélt, hosszasan keresgélve.
- Mit keresel?
- Hát... ennek a párját.
Megértettem azonnal. Ma nem akar szokatlan lenni. Nem akar egyszerre többféle lenni. Nem akar színesebb lenni. Sőt, pandás fülvédőt se akar. Azért nem, mert az a többieknek nem tetszik.
Vagyis azzal még nem lenne baj, ha nem tetszene. Csak közben jönnek a mondatok és a folyosón lökdösések.
"Mi van, anyádnak nincs elég ideje, hogy párosítsa a zoknidat?"
"Mi van, nincs pénzetek rendes zoknikat venni?"
"Teccő, járunk?"
"Akkorát rúgok beléd, hogy kiröpülsz az iskolából!"
"Mit hallgatsz, zenét?"
"Biztos csórók vagytok!"
És záporoznak a példamondatok. Ahogyan arra se tanítottuk, hogy különleges legyen, úgy arra se, hogy találjon ki válogatott csúfságokat. Amit mond, hallom a hangján, hogy a fülébe kapta.
Ülünk a zoknik felett. Tanácstalanul. Apaként Terminátornak kell lenni? Anyaként Tigrisnek? Vagy mint egy láthatatlan dzsinn, leckéztessük meg a bántalmazókat? Húzzuk a fejükre az alsógatyájukat, mint a filmekben?
Aztán rájövök, hogy igazából nincs semmi baj, valamit jól csináltunk. Ülünk a zoknik felett, és mesél. Elmondja, mi van. Nem nyeli le, nem fojtja el, és bármennyire rosszul esik neki, nem szégyelli előttünk. Elmeséli.
Felsóhajtok.
"Hát egész nyugodtan eldöntheted, mit szeretnél. Azt vedd fel, ami jólesik."
És magára hagyom.
Kegyetlen vagyok.
De mégsem.
Bízom benne. Hogy el tudja dönteni, itt és most mennyit vállal. Mennyit bír. Várok. Kavargatom a kávét. Melegszik a dci1.5-ös az ajtó előtt. Mindjárt indulni kell.
Aztán nyílik az ajtó. Kalap, táska, dzseki, nadrág. És a felemás zokni. Egyik lábon Duffy Duck, a másikon Tapsi Hapsi.
- Indulhatunk?
- Még egy perc...
És felmarkolja a másik ruhával összemosott pulóvert.
Aki különleges, az szemet szúr azoknak, akik nem mernek vagy nem tudnak különlegesek lenni. És ezért haragszanak. Szóval aki különleges, annak bátornak is kell lennie. A bátorság nem azt jelenti, hogy valaki nem fél. Hanem azt, hogy a félelmei ellenére útnak indul.
Kell, hogy legyen honnan útnak indulni. Az OTTHON nem az a hely, ahová aludni és enni járunk. Az otthon az a hely, ahová hazatérünk mindennel, ami történt velünk és bennünk. És ahonnan útnak tudunk indulni újra, meg újra."
Fölnőttségek @dramatanar
"mosolyogj már te barom"
"Mindenki kisebbségben él, az egész világ. Ma már nincs közös civilizáció. Még családon belül sincs. Ez egy új kor. És ezt nevezik magánynak. Egyetlen út van: megtanulni egyetérteni."
TiszaK
csak rugalmasan és lazán.
Ha nem küzdünk ellene, akkor mindent túlélhetünk. Csak akkor törünk meg, ha nem hajlunk meg az élet változása előtt.
új terület - néha mindenki érzi így.
Most
Tűz ég szívemnél
Szálló szellőnél
Lágyabb s könnyebb vagyok
Jó föld megtámaszt
Tenger elringat
Semmi s minden vagyok...