Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... –

"In this world, there is a kind of painful progress. A longing for what we've left behind, and dreaming ahead."

Azon gondolkoztam, hogy a hatalmi játszmák talán az én életemben nagyobb szerepet játszanak, mint ahogy gondoltam? És mi a helyzet a Stockholm- szindrómával? Talán nem is olyan ritka jelenségről beszélünk? 

Június 24. van. 

A Viki szülinapja.

34 hónapja párkapcsolatban élek a férjemmel.

Hogy hazaérve a kapualjban az égre vetítjük az összes diát
Amit Pestről hoztunk jó sok pénzért hadd legyenek csodák

Mert kibéleltük jól magunkat mesékkel
Mert nem történik semmi más és azért kell

:-o

“Nem a főnököm nem fogadott hívásai vagyok, nem az elolvasatlan emailjeim vagyok, nem a tennivalóim listája, nem a Facebook profilom like-jai , nem a gyorskaja vagyok az ebédszünetemben.

A vállaimra hulló falevelek vagyok, a fű vagyok a talpam alatt, a fák között fújó szél, a kövek közt rohanó víz, az ujjaim közt morzsolódó föld. A döntések vagyok, amiket meghozok.”

Megint belém hasított a jóvátehetetlenség fagyasztó érzése. És tűrhetetlennek éreztem már a puszta gondolatát is, hogy nem hallom többet a nevetését. Hiszen olyan volt számomra, mint forrás a sivatagban...

Miért nevezed boldogságnak?!
Élő ember nem találhatja!
Rejtőzz el!
A földi élet nem rejt szépet!
Bújj el végleg!
Bújj el kérlek!
Bújj el, bújj el!

Most vagyok angyal... szép
Öregesen, tisztán, ezért
Most ölelj, most lopózz be hozzám:
Mert elfog a félelem,
Csak úgy elhaladsz mellettem,
És évek múlva majd nézünk bután,
Hogy miért így volt,
És égő folt
Lesz ez a perc....

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.

Müller Péter