Zselenszky-Török Tamás SOL 

                                    - AZ EGYETLEN MEGTEREMTÉSE

Ha az orrom teremtene illatot,
A Tiéd teremtené meg.
S a szemem nézné, hogy ragyog
Angyali szépséged,
Mit a semmiből
Ő maga hozna létre...
S lelkem elepedne érte,
hogy lelked is úgy legyen, s olyan!...
- csodás és kedves,
hiányzó oldalam!
Zeneként a fülem
a Te szíved hallgatná,
Ha nem lennél,
Önmagam úgy tenném boldoggá,
hogy Téged teremtelek,

És nagy magányom felett
győzne a szerelem...
Ahogy ott állnál, énvelem,
Úgy szeretnélek!!
Ha akkor formálnálak,
épp olyanná tennélek.

William Blake - ISTENI KÉPMÁS

Kegyetlenség: emberi szív,
Féltékenység: emberi kép,
Terror: istenember-alak,
Titok: emberi öltözék.

Ember-öltözék: vert acél,
Ember-alak: kohó, s lobog,
Ember-kép: zárt kemenceszáj,
Emberi szív: éhes torok.

(Weöres Sándor)

Szomorú vasárnap - Gloomy sunday

https://www.youtube.com/watch?v=48cTUnUtzx4&mode=related&search=

Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával.
Álmokat kergető
vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja
nélküled visszajött.
Azóta szomorú
mindig a vasárnap,
könny csak az italom,
kenyerem a bánat.

Szomorú vasárnap.

Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár,
virág és - koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne féj a szememtől,
holtan is áldalak...

Utolsó vasárnap.

Placebo - Commercial for Levi

https://youtube.com/watch?v=EfkuJ08tWAE&mode=related&search=

Egy remek szám, remek szöveggel, egy remek előadótól.

"Hittem, hogy eltemettelek,
   s talán te ölsz meg engem?"

(Pilinszky János)

A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden, s nézik, nézik a csillagok... /J.A./

Suhai Pál: Horror vacui

Nincsen űr, melyet

 be ne tölthetne

váratlan zuhanásunk.

William Blake

"ŐRÜLT" - MONDTÁK

"Őrült" - mondták énrám, s rád, hogy: "Hülye".
Vajon rád vagy rám irigyebbek-e?

(Tellér Gyula)

Pilinszky János: Azt hiszem    

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul, és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

Pilinszky János:

 Tilos csillagon