Üvegszilánkkal karcolom a neved a karomra,
Nekem fontos, hogy ott légy a húsban!
Hegesedj rám öregkoromra,
Bőröm kerítés szilvafával,
Te ott alvadsz nyugodtan,
S mint gyümölcs a magvat,
Úgy hordozlak magamban!

Kimondanám, mint egy valódi költő,
Nem elkoptatott szavakkal,
De cukorba fullad a lángoló szív,
S azt bevonja édes sziruppal!
Ott vagy egy molylepke verdeső szárnyán,
Ott vagy a falat kenyérben,
Az esti olvasmány behajtott lapján,
A karomra karcolt névben!

Én nem látok mást, csak Téged