"Marianne: Kíváncsi vagyok, létezhet-e hűség másként, mint magától értetődően. A hűség soha nem kényszer vagy elhatározás kérdése. Hűséget soha nem lehet ígérni. Vagy van, vagy nincs. Én szívesen vagyok hű Johanhoz, és ezért, kizárólag ezért vagyok hűséges. De azt persze nem tudom, hogy hogyan lesz holnap vagy a jövő héten. (...) Soha senki nem beszélt nekem arról, hogy mi a szeretet. És egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy kell ezt tudni. De ha kimerítő definíciót akarsz, megtalálod a Bibliában, ott, ahol Szent Pál leírja, hogy mi az a szeretet. Az ő meghatározásának az egyetlen hibája, hogy letaglózza az embert. Ha a szeretet az, amit Szent Pál mond, akkor az olyan ritka, hogy aligha akad egyetlen ember, aki átélte. De mint felolvasandó szöveg, esküvőn és más ünnepélyes alkalmakkor, ez a fejezet szerintem nagyon hatásos. Nekem az a véleményem, hogy elég, ha az ember kedves azokhoz, akikkel él. Agyengédség is jó dolog. A humor, a barátság meg a türelem is. Mérsékelt ambíciók a másik számlájára. És ha az ember szállítani tudja ezeket a kellékeket, akkor... akkor nem olyan nagy probléma a szeretet.

Palmné: Miért vagy úgy feldúlva?

Marianne: A munkámban naponta találkozom emberekkel, akik összerogynak a lehetetlen érzelmi követelmények súlya alatt. Ez barbárság. Azt kívánnám...

Palmné: Mit kívánnál?

Marianne: Nem tudom. Nem látom világosan ezt a kérdést, és ezért nem is akarok beszélni róla. De azt szeretném, hogy az embereket... hogy minket ne kényszerítsenek olyan szerepek eljátszására, amilyeneket nem akarunk eljátszani. Hogy tudjunk egyszerűbbek, gyengédebbek lenni egymáshoz."