Jaj szívem milyen sovány vagy, annyi részed mind azt kívánja
 Két kamrádban megannyi más van
miért pont ezt az életet vágytad?
Miért pont ezt kívántad?

Szívem más ez a vágy, ez a más kutatás, ez a lét nyugovás, ez az ár pucolás
hogy szöknél már de ez a rács rég bezárult..
Most futni elég törni, zúzni kemény falakat kifelé nem elég, gyere még
nézz ide fenn ez a fény a kalandba száguld.
Nekem így neked úgy
ez a nem szigorú
beborult alagút amiben van a múlt
ez a sárnyi barát, aki mást kiabál
nem ezt akarják.
Mégis így akarom, valahogy sehogyan, komolyan
mindig más, mindig ég, mindig van
mindig azt, hogy
eddig is mást akartam.
Mást akartam!