| Már néha gondolok a szerelemre. |
| Milyen lehet - én Istenem - milyen? |
| Találkoztam tán véle messze-messze, |
| valahol Andersen meséiben? |
| Komoly és barna kislány lesz. Merengő. |
| A lelke párna, puha selyemkendő. |
| És míg a többiek bután nevetnek, |
| virágokat hoz majd a kis betegnek. |
| Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme. |
| Halkan beszél, csak nékem, soha másnak. |
| Fájó fejemre hűs borogatást rak. |
| Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló. |
| Különös, titkos és ritkán mosolygó. |
| Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes. |
| Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz... |
|
1910
From: korovjov.blogspot.com (L és S)
