tökéletesenm megfogalmazza mit érzek....

Azt hiszem, hogy szeretlek;
                               lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
                               De láthatod, az istenek,
                               a por, meg az idő
                               mégis oly súlyos buckákat emel
                               közéd-közém,
                               hogy olykor elfog a
                               szeretet tériszonya és
                               kicsinyes aggodalma.

                               Ilyenkor ágyba bújva félek,
                               mint a természet éjfél idején,
                               hangtalanúl és jelzés nélkűl.

                               Azután
                               újra hiszem, hogy összetartozunk,
                               hogy kezemet kezedbe tettem.