A szívemnél jobban fáj a fejem nekem most már,
Nincsen semmi okom arra, hogy gondoljak rád.
Ketten ültünk kint a téren, utoljára kéz a kézben,
Elengedtél, hát Istenem, sokkal-sokkal jobb így nekem!

Olyan nagy az én boldogságom,
Hogy egyedül hagytál, én már nem bánom.
Olyan nagy az én boldogságom,
Holnap reggel újra rád vágyom!