a szerelem nem létezik. a szerelem csak egy illúzió.

javíthatatlanul romantikus, nyugodt, türelmes, szép és kedves lány vagy- miért nem akar téged senki? egy korcs ez a világ. bezzeg a beteges, mániákus, idegesítő lányokért meg odavan mindenki.

Sehol se vagy. Mily üres a világ. Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy. Éles kövek közt árnyékom csörömpöl. Fáradt vagyok. Kimeredek a földből.

Látja Isten, hogy állok a napon. Látja árnyam kövön és keritésen. Lélekzet nélkül látja állani árnyékomat a levegőtlen présben. Akkorra én már mint a kő vagyok; halott redő, ezer rovátka rajza, egy jó tenyérnyi törmelék akkorra már a teremtmények arca.

úgy fáj, hogy ordítanék.... annyira kibaszottul fáj. :(

Időről időre azt álmodom, hogy repülök, úgy kezdődik hogy szélsebesen rohanok, mint valami szuperhős aztán a talaj egyre rögösebb és meredekebb lesz és végül már olyan gyorsan futok hogy a lábam nem is éri a földet, aztán csak lebegek, olyan hihetetlenül elképesztő érzés,…

olyan fura, hogy milyen sokszor eszembe jutnak a régi idők... nehéz elfeledni mindent, viszont a jelennel meg olyan keveset foglalkozom... hm. érdekes. na 2013? megint meglepsz? :)