“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.Miért csillag a barát?És miért barát a csillag?Mert olyan távol van, és mégis bennem él?Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?Mert nem kíván tőlem…

Nem is értem, hogy nem telik az idő, Vártam, de csak nem múlik el a múlt, Körülöttem a réges régi kör, Cipelem tovább, ha már így alakult, Köd alattam a kockás háztetők, A sebeimnek a csípős szembe szél, A tenyeremben a hullócsillagom, te veszni hagynád a semmiért, nem is…