Én úgy szeretlek.A cigarettáhozés a szalonkabáthoz te vagy a hit.Az én szemem most már sohase álmos -és hallgatom a szíved zajait.
sosem hittem volna el, nem hiszek egy emberben sem, mert nem szabad hinni senkinek sem, még saját magának is hazudik az ember, eredendő bűn, csökevényes érzelmi intelligánciánkról adunk tanúbizonyságot, nincs tökéletesség, nem létezik, a pillanat van, nem lehet múlt és a jövő…
A barátság sokszor olyan, mint egy buborék. Gyönyörű, de csak másodpercekig tart és amikor eldurran rájövünk, hogy nem is barátság volt ez, csupán csak egy álom, melyben annyira hittünk és gyönyörködtünk, hogy már valótlanná vált szemünkben.
