Kedves, életemért szűnni nem akaró aggodalmat tápláló olvasóim!

Ma (egészen pontosan 10 perce) majdnem

(majdnem a kutya se szarik) véget ért ez a csodálatos

19 (20?) éve tartó (szintén szűnni NEM akaró –

legalábbis ebben a pillanatban) Életem.

Nem, nem egy végzetes kompkatasztrófa áldozata lettem,

hanem egy LIFTbaleseté.

Beszorultam a liftbe, a 4. és 5. emelet közé. Gyanútlanul,

mit sem sejtve szálltam be percekkel a katasztrófa előtt a

felvonóba, de felhőtlen utazásom majdnem tragédiába torkollott.

Lélekjelenlétemnek köszönhetően megmenekültem, és még

köztetek maradok.

Megoldottam a szituációt, és felszabadultan léptem ki a 4.

emelten.

Bár már elképzeltem, ahogy zuhanok lefelé, a mélységbe,

és nem tudni mit rejtő sötétségbe, életem utolsó pillantában,

de szerencsére nem lettem a liftakna martaléka.

Szerencsére, ugye?

(Pedig tanultam én egy kaszkadőrműsorból –

vagy veszélyműsor...már nem emlékszem –

hogyan kell túlélni egy 10 emeletes

liftzuhanást, azt hiszem egy kis ismétlésre

lenne szükségem…)