" A fűzfacserje és a zuzmó lehangoló vegetációja
 közepette a süvöltő széltől átjárva, s talán
 megtisztulva, kerekre kopott köveken  ücsörögve
 a tökéletesen áttetsző ég alatt (melyen azonban
 semmi fontos nem tetszett át) különös közönyt
 éreztem önmagammal szemben..."

"gyógyszertani ihletettségű gondolat azért
 átcsilingelt borongós, visszhangos elmémen..."

 Nabokov - Lolita