"Mindig abban volt hajlíthatatlan, ami
a legkönnyebb volt: önmagának akarta bebizonyítani,
hogy erős és érzéketlen, holott a valóságban nagyon is
gyenge és törékeny volt, aki soha nem tudott kitűnni
semmiben, sem a tanulmányaiban, semaz iskolai
sportversenyeken, de otthon sem tudta megőrizni a
harmóniát. Lehet, hogy túltette magát az apró botlásokon,
de a fontos és alapvető dolgok megrázták. Sikerült a
független nő benyomását keltenie, de közben reménytelenül
vágyott az igazi társra. [...] Elhitette barátaival, hogy
irigylésre méltó életet él, miközben minden erejét arra
pazarolta, hogy meg tudjon felelni az eszménynek, amelyet
ő maga teremtett. Így aztán arra nem is maradt energiája,
hogy önmagával törődjön. Pedig ő is csak olyan ember
volt, mint más: szüksége volt társakra, hogy
boldog lehessen."