előbúj a tavasz, tudod, az a tavalyi, amikor én meg a nő meg, hogy hogyan szeretem, simogatástól sebes lehet-e a tenyerem.

mire eljutunk oda, hogy terved legyen, addigra nekem nem lesz már. és sosincs visszafordulás. igaz? *kitakartad a filmből a lényeget**annyira elbújtál, hogy már te sem tudod merre jársz, csak abban reménykedsz, hogy kiválaszt majd az Isten, ha fejre állsz*  

nincs bennem semmi kitartás, egy utolsó morzsa sem maradt. senyvedés. valaki rázzon fel. fullasztó.