Egyedül vagyok hűtlen Egyedül vagyok jó Egyedül egyszer élek Elég lehangoló Egyedül vagyok bátor Veletek gyáva nyúl Veletek talán könnyebb De igazán nektek vagyok új Egyedül térdelés Egyedül árulás Egyedül azt utálom Ha nincsen ráadás …
Az élet kegyetlen. ** de most még él a remény, minden mozdulatban**remélem jó utat néztem ki magamnak. Ha nem most a válasz, az sem gond, mert ez azt jelenti, hogy később, egy sokkal jobb igen jön.
"Semmit ne erőltessünk... A lényeg, hogy minden megy magától és minden idővel bekövetkezik. Ha nem az életünkbe való és mi mégis megtartjuk, akkor is ki fog esni egyszer, csak később. Ha oda való és elküldtük, úgyis visszatér. Szóval nincs olyan, hogy jó vagy rossz…
[De mit vesződöm én…] De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit? A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák… Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit, s a szógégénkbe hátrál, akár egy pici rák. Elég idült idill ez, még hogyha idill is.…
valami készülőben van és ez nem a kék szoknyám, hanem egy egészen más dolog. **viselem tovább, ha már így alakult**hogy hogy nem alakulok át?** *mindenki szorítja a félelmét*