a régi úton egy váltó meg egy öreg mozdony egy sípszó, be ajtó-ablak és autó, fák rohannak el várj meg, várjatok meg elrohantatok az élet mellett várj meg, várjatok még szív szól, a többi festék
tudod próbálom elfelejteni, hogy szánalmas ember vagyok, Becz Zolival álmodtam, hogy beszélgettünk a vonaton és hogy bevallotta, hogy minden koncerten megcsalja a feleségét és hogy a Tihanyi-félszigeten volt a koncert, esett az eső, sok volt a lépcső és én azt mondtam valakinek, hogy…
újabban más lettem régebben más voltam mindig is mást mondtam semmit sem változtam emlékszem nagy körben ültünk a gesztenyefák alatt te a szemembe néztél és azt mondtad nekem hogy eladtál engem és én ugyanúgy eladtalak azt hittem álmodtam azt hittem álmodtam
nézd, egy angyal ott tollak nélkül is elszáll mert túl közel hajoltál, elszáll mert hangosan pofáztál, elszáll, mert túl sokat beszéltél, ott száll túl közel hajoltál, mért nem szól hozzám?
csak minimálisan és csak muszájból, kontroll alatt tartva, elvárásoktól mentesen, mint csillag az égen, úgy lehet.