Én már nem muzsikálok, csak egy jelet adok a gépnek:ő mutassa meg helyettem, ahogyan mozdul bennem a lélek,Kicsit félek, de arra gondolok, vajon mit várok a sorstól,ha hányok az édestől, és izzadok a sóstól.(...)Ha szerelmes az ördög, tudod, ő nem szeret hiába.

Most mondanám, de nem bírom.Megtehetném, mégsem szidom.Liliom volt az éjben, kósza sugár.Látod Nyina, múlik már.Ha ez a szívem, hát röhögnöm kell.Bolondulj meg, élet, Istene! Nem érdekel.Azért játszom, hogy éljek, és az is kell,hogy Te is lásd, Nyina, milyenaz álmok pórázán…

Nagyon kell rám vigyázni, mert belőlem csak egy van.A többiek meg sokan vannak!